254.

1. Ha mástól már segítség nem jő,
Messzünnen hív téged Ő.
/: Jöjj szennyesen, méltatlanul:
Úgy, ahogy vagy, vár az Úr! :/

 

2. Ő megbocsátott, s ez elég.
Két karját nyújtja feléd.
/: Fogadd el hát azt a kezet,
Melyet átütöttek a szegek! :/

3.  Mert érted od'adta az Úr
Önmagát áldozatul.
/: Életed szégyenét elmosta már.
Csak légy az Övé, arra vár! :/

 

4. Mert leomlanak a hegyek,
S a halmok megrendülnek,
/: De hűsége soha meg nem inog,
Mindörökké élni fog. :/