605.

Mind, kik szomjaztok,

most jöjjetek, és igyatok.

/:Mert megnyílt szívemből

fakad a víz, mely új életet ad.:/

 

1. Örüljön a puszta és a sivatag,

teremjen a mező sok virágot!

Virulva viruljon, mint a liliom,

örömében ujjongva daloljon!

 

2. Erősítsétek meg mind a fáradt kezeket,
s mondjátok a csüggedt szívűeknek:

Bátorság! Ne féljetek!

Eljön Isten, hogy megszabadítson.

 

3. Akkor végre megnyílnak a vakok szemei,
s a süketeknek füle újra hall majd.

Mint a szarvas ugrándozik

ujjongva a sánta,

és a néma nyelve újra szól

 

4. Akkor vizek fakadnak

a forró a sivatagban,

folyóvizek a nagy pusztaságban.

Tóvá változik e száraz vidék,

s a szomjas föld meg vizek forrásává.

 

5. És egy tiszta út vezet majd át

a pusztaságon,

úgy fogják hívni: a szentek útja.

Egyedül a megváltottak vándorolnak

rajta, kiknek az Úr szabadulást szerzett.

 

6. Énekeket zengve térnek újra vissza,

s örök boldogságot tükröz arcuk.

Ujjongás és nagy öröm

jár velük az úton:

nem lesz többé fájdalom, se gyász.