095.

1. Áldom szent neved

a mézzel folyó földeken,

Hol nincs hiányom semmiben,

áldom nevedet.

Áldom szent neved,

ha az út a pusztán át vezet,

A száraz, kietlen helyen áldom nevedet.

Minden áldást dicséretté formál szívem,

S ha körülzár a sötétség azt mondom én:

 

Hogy áldott legyen az Úr neve

Áldom nevedet

Áldott legyen az Úr neve

Áldott legyen hatalmas neved

 

2. Áldom szent neved,

Ha éppen minden rendben megy,

Ha napfényes az életem,

áldom nevedet.

Áldom szent neved

a szenvedések útján is,

Bár könnyek között áldozom,

áldom nevedet

Minden áldást dicséretté formál szívem,

S ha körülzár a sötétség azt mondom én:

 

Te adsz és elveszel,

Te adsz és elveszel!

A szívem így felel:

Hogy áldom szent Neved!